2016. február 25., csütörtök

Ahogy én csinálom IX.

Fáradt színek

Sziasztok!

Előző bejegyzésem nagyon színes színekről szólt.
A mostani a fáradtakról.
Egy-két egyszerű és nem túl költséges apróságról van szó, és ha örömmel alkotunk, az idő csak úgy repül.

Az alap lenvászon és zsákvászon, kimosni egyiket sem szükséges ez esetben.
Képekkel mutatom, miket készítettem:

A képen látható ajtó- vagy ablakdísz alapja egy 11 cm átmérőjű hungarocell karika. Ehhez egy zsákvászonból kivágtam egy 12 cm átmérőjű kört, és erre a pulcsirózsa-módszerrel 2,5 cm széles lenvászoncsíkból rózsákat tekertem, ezeket a köröm közepére varrtam. Majd néhány szalaghímzéses levéllel egészítettem ki.
Ezt az alapot articsóka tűkkel a hungarocell karikára feszítettem.
Körben a sok tűt danubia szalaggal takartam, majd erre még egy csipkedíszítés is került. Hogy a varrások ne látszódjanak, egy kört vágtam ki zsákvászonból.
Itt látszik a csipke néhány fagyönggyel díszítve.
A karika azért lapos, mert gondoltam, hátulról elillantom az illanósfilcet. A forró vasaló összepréselte a karika hátulját.
A vasalónak semmi baja nem lett, nem tapadt rá a hungarocell (az elolvadt a hőtől...)
 A rózsákat mind megtekertem, egyszerűbb, mint egy-eggyel bajlódni menet közben.
Az asztali dísz alapja szintén hungarocell, ezt lenvászonnal fedtem be alulról és tekertem be fentről lefelé, a kúp 22 cm magas, erre rámegy egy 6 cm széles és 2,5 méteres csík.A hajtásokat menet közben fagyöngyös articsókatűvel rögzítettem.
 Ezután rátűztem a csipkét kisebb rakásokkal.
 Jöhetnek a rózsák, igen sokan, majd a levelek rátűzése.


















Íme a két dísz fáradt színekkel. Az élénkzöld  szalag jó kontrasztot ad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése