2013. szeptember 27., péntek

A Lila nő

Sziasztok!

Egy hosszú munkán vagyunk túl Janka tanítványommal, ennek lépéseit mutatom most be Nektek.
Az elképzelése egy fali ékszertartó tábla volt, ehhez kerestünk ötleteket és találtam egyet a Praktikában, a 2011. év januári számában.
Itt az alapötlet egy préselt, festett falemez volt, mi hungarocellel dolgoztunk és kinagyított mintával.

És a lépések:

Az alapsablont, amit a Praktikából kimásoltam, kinagyíttattam a Titronic Kft.   Bartók utcai üzletében megfelelő méretűre, majd Jankával kicsit mozgalmasabbá tettük a modellt.

 Ezután jött a darabolás papíron.....
 ...majd a hungarocellre másolás tollal, elemenként.
Itt egyelőre a test elosztását láthatjátok.

 A hungarocellt speciális szikével kb. 5-7 mm mélyen bevágtuk, precízen dolgoztunk, vigyázva, nehogy lyukak keletkezzenek a hungarocell táblán a bemetszések során.















 


Ezután következett az elemek kiszabása textilből, oldalanként  5-7 mm ráhagyással:
 Majd a foltok betömködése egyenként.
 A haját is felosztottuk több részre...Janka dolgozott szorgalmasan....
 ...többféle barna textilt használtunk.
Itt az arcot szabtuk ki, az íves részeknél finoman becsipkedtük.
 Ezt az elemet is ugyanígy szabtuk, csipkedtük.
 Majd az elemek a helyükre kerülnek.
 Eddig megvolnánk...
 Jöhet a Lila nő keretbe foglalása: hogy ez is kidolgozott legyen, a hátteret először papíron terveztük meg, osztottuk fel.
 És ugyanígy bevágtuk a szikével.

Még díszítőelemek nélkül

Jöhet a díszítőelemek feltűzése 18 mm-es articsóka tűvel.
Itt használtunk szalagokat, flittereket, kásagyöngyöket.
 A keretezéshez, hogy eltakarjuk a textilek sebes szélét, szabtam egy 10 cm széles csíkot, melyet félbevasaltam és Janka hosszú, fejes gombostűvel jól körbetűzte.
Az oldala tűzés után

A hátlapja a tűzés után


A ragasztás következett: ehhez a barkácsboltban kapható, speciális ragasztót használtam, melyet pöttyözve vittem fel a hungarocellre és külön a préselt falemezre is, majd a kettő egymásra nyomva 24 órán át száradt.




 A Lila nő nyakában látható ékszert is Janka varrta, egy jojót díszített gyöngyökkel, gombbal.

És elkészült a csodaszép Lila nő Janka szobájába, ma már rárakhatja otthon az ékszereit is.

A munka ugyan hosszadalmasnak tűnhet és aprólékos is, jó volt együtt dolgozni, és a Lila nőt végre befejezni....

Hamarosan még egy üzenőtáblát mutatok majd Nektek.










2013. szeptember 23., hétfő

Gyöngyös örömök

A napokban két szépséges ajándékot vehettem kézhez a szülinapos játék két résztvevőjétől, Hajnitól és Anitától.

A késedelemért egyáltalán nem haragszom...

A játék kapcsán nem tudtam mire számítsak, mégis hálás vagyok és tapasztaltabb e téren, hogy belevágtam.

Éljünk az életünket, család, gyerekek, betegségek, munkahely, elvárások, szezonok...így zajlik ez, és akinek nem, az biztos unatkozik...

Mégis a lányok betartották felém a játékban tett ígéretüket, és az alábbi ajándékokat küldték:


Hajnitól kaptam ezt az ékszerszettet, ilyen négyzetmintás fűzéssel én még nem találkoztam, nagyon tetszik, köszönöm szépen!

Anitától kaptam ezt a narancsos-barackszínű szettet, szintén különleges számomra, ez is tetszik!
Köszönöm Anita!
Hadd ne mondjam, kaptam mellé csokit is, de az már elfogyott, mire a fényképezésre került sor...azt hiszem Peti fiam volt, az ő kedvence a Sport szelet :)





Köszönöm kedvességeteket Lányok!
Szép napot!

2013. szeptember 12., csütörtök

Ideje...

... egy újabb bejegyzésnek

Nos, nem kényszerből teszem, hisz én akartam blogot indítani, csak ez az iskolás évkezdés kissé bedarált... Gondolom sokan vagytok így!
Miután elvittem gyerekeimet, immáron mindkettőt iskolába, na és ráadásul két külön iskolába, most arról írok,  mi is történt velem az elmúlt időben.
Azért most kivételesen nem csak a varrós életemről számolok be, ha nem bánjátok.


Szóval  a sulikezdés.
Peti fiam azt mondta: Anya, olyan a suli, mintha táborban lennék! Ennek nagyon örültem, valószínű az új délutános tanítónak is köszönhető ez a dolog. Peti a negyedik osztályt kezdte, nyilván a tábori hangulat nem tart majd sokáig, de biztatással menni fog.

Annám az elsőt kezdte egy német két tannyelvű iskolában, nagy a kihívás, a tanítói hozzáállás megint csak sokat jelent a jókedvben, kitartásban.

És akkor a varrás...nos, a suliba kell ülőpárna a székre, hát varrtam. A gyerekeimnek egyet-egyet....aztán az osztálytársak közül néhánynak, mert nagyon megtetszett nekik...persze mindenkinek ízlése szerint lovasat, kutyásat, szíveset, stb., a facebookon megnézhetitek a változatokat. A hétvégén szülinapra készülünk, Anna kis osztálytársa is kap egyet, és még mellé egy színesceruza tartó halacskát. Az előző bejegyzésemben szereplő Praktikás halak kistestvére ez a halacska, kicsinyítettem a mintát, így lett ceruzás haltarisznya belőle:

Aztán kísérleteztem egy újabb Praktikából vett ötlettel, így készült ez a madaras cérnatartó, melybe merevítésként én egy műanyag lapot használtam, mely eredetileg konyhai fiókok bélelésére használatos. Mi varrósok, szeretünk különböző nyersanyagokkal kísérletezni, én meg pláne!
A tartó hosszát aszerint alakítottam, hogy beleférjen hengerben egymás mellett 3 guriga és a jojó méretbe pedig 7 guriga, így elég sokféle cérnát vihetek magammal a varrós alkalmakra.

Cérnatartó külseje

Belülről   

Szlavóniai viseletben, vajon melyik vagyok én? :)
És most a fenti képről, hogy is kerülhet ez ide:


Ami mostanában kitölti az életemet egyebek mellett..., az a néptánc.
Gyerekkorom óta - szülőfalum adottságából - délszláv népek között éltem, anno még a szerb-horvát iskolába jártam, majd Pécsre kerültem a horvát kéttannyelvű gimibe, így aztán félig már magam is a nép része lettem.  :)

A Pécsen töltött idő alatt sok-sok évet táncoltam a Tanac-ban, az együttesünk idén ünnepli a 25 éves fennállását. Ezt egy ünnepi műsorral tesszük november 23-án a Pécsi Nemzeti Színházban.
Mi öregek, veteránok is kivesszük a részünket a táncokból, énekekből, mindezt nagy örömmel tesszük, közben előjönnek régi történetek, az együtt eltöltött idő emlékei. Az időt most is jó együtt tölteni, még ha sok-sok év telt el azóta, hogy mindebben aktívan részt vettünk.

Hogy érezzétek a dolog lényegét, miért is vagyunk mi "öregek", nos...a mostani generáció leginkább 16-18-20 éves fiatalokból áll, van kis ugrás  a generációk között, de ez csak erősíti a csapatszellemet.

Ha érdekel majd benneteket, hogyan alakul a táncos életem, erről is beszámolok majd.

Addig is szép napokat Nektek!
ARita