2014. november 27., csütörtök

Az alkotás örömei...

.... minden téren

Ha már találkoztatok nem foltvarróval, de kézművessel, biztos Nektek is feltűnt egy-két összecsengő dolog: a kézműves munka szeretete, a kreativitás, az, hogy mindig kevés az idő, rövid a nap az alkotáshoz, hogy sokszor háttérbe szorul a kreatív tevékenység, hogy megint van egy új technika, amit meg kellene tanulni, új eszköz, amit meg kéne venni........és még sorolhatnám.
Mégis megmarad a rajongás, az "alig várom, hogy megint" ... varrhassak, gyöngyözhessek....csokizhassak.....

Nos, hárman, Margó, Ilon és én csodás délelőttöt töltöttünk Györgyivel és az ő rajongása tárgyával, a csokoládé készítéssel.

Hm, én nem vagyok édesszájú, Ilonnal meg is beszéltük, előbb eszünk egy finom csülköt, mint egy darab édességet, na de ez a szerda délelőtt sok mindent megváltoztatott bennünk.

Íme egy kis édes fotó, mit is hozhattam haza Györgyi jóvoltából, és ezek az apró bonbonok mind az ő keze által készültek:

Györgyi szívvel-lélekkel készíti ezeket az apró csodákat, és mondhatom, hogy most éreztem először azt a különbséget, amit a bolti bonbon és csoki ízében lehet és ami az általa készített bonbonokban megvan: íz és zamat és még több roppanós csoki és zamat. Persze az alkotás közben elhangzottak olyan szavak, mint  a temperálás, munkahőmérséklet, lehúzás, és  a végén összeállt a "kép".





Peti fiam is rajongóvá vált. és feladta a leckét: készítsünk karácsonyízű bonbont!
Nos, hogy erre képes leszek-e, nem tudom, talán...egyszer, addig is maradok az itt látható húsos-zöldséges dolgoknál, ami végül aznap a vacsora lett...:



...na és  a varrásnál!


Mindenesetre, ígérem, én nem fogok gasztroblogot vezetni, maradok a varrásnál, a csokit Györgyinek hagyom, és innen is kívánok sok sikert a csokizáshoz!

Szeretettel: ARita


1 megjegyzés:

  1. Nem is tudtam, hogy a Györgyi bonbont csinál. Kóstolóból maradt?

    VálaszTörlés