2013. szeptember 12., csütörtök

Ideje...

... egy újabb bejegyzésnek

Nos, nem kényszerből teszem, hisz én akartam blogot indítani, csak ez az iskolás évkezdés kissé bedarált... Gondolom sokan vagytok így!
Miután elvittem gyerekeimet, immáron mindkettőt iskolába, na és ráadásul két külön iskolába, most arról írok,  mi is történt velem az elmúlt időben.
Azért most kivételesen nem csak a varrós életemről számolok be, ha nem bánjátok.


Szóval  a sulikezdés.
Peti fiam azt mondta: Anya, olyan a suli, mintha táborban lennék! Ennek nagyon örültem, valószínű az új délutános tanítónak is köszönhető ez a dolog. Peti a negyedik osztályt kezdte, nyilván a tábori hangulat nem tart majd sokáig, de biztatással menni fog.

Annám az elsőt kezdte egy német két tannyelvű iskolában, nagy a kihívás, a tanítói hozzáállás megint csak sokat jelent a jókedvben, kitartásban.

És akkor a varrás...nos, a suliba kell ülőpárna a székre, hát varrtam. A gyerekeimnek egyet-egyet....aztán az osztálytársak közül néhánynak, mert nagyon megtetszett nekik...persze mindenkinek ízlése szerint lovasat, kutyásat, szíveset, stb., a facebookon megnézhetitek a változatokat. A hétvégén szülinapra készülünk, Anna kis osztálytársa is kap egyet, és még mellé egy színesceruza tartó halacskát. Az előző bejegyzésemben szereplő Praktikás halak kistestvére ez a halacska, kicsinyítettem a mintát, így lett ceruzás haltarisznya belőle:

Aztán kísérleteztem egy újabb Praktikából vett ötlettel, így készült ez a madaras cérnatartó, melybe merevítésként én egy műanyag lapot használtam, mely eredetileg konyhai fiókok bélelésére használatos. Mi varrósok, szeretünk különböző nyersanyagokkal kísérletezni, én meg pláne!
A tartó hosszát aszerint alakítottam, hogy beleférjen hengerben egymás mellett 3 guriga és a jojó méretbe pedig 7 guriga, így elég sokféle cérnát vihetek magammal a varrós alkalmakra.

Cérnatartó külseje

Belülről   

Szlavóniai viseletben, vajon melyik vagyok én? :)
És most a fenti képről, hogy is kerülhet ez ide:


Ami mostanában kitölti az életemet egyebek mellett..., az a néptánc.
Gyerekkorom óta - szülőfalum adottságából - délszláv népek között éltem, anno még a szerb-horvát iskolába jártam, majd Pécsre kerültem a horvát kéttannyelvű gimibe, így aztán félig már magam is a nép része lettem.  :)

A Pécsen töltött idő alatt sok-sok évet táncoltam a Tanac-ban, az együttesünk idén ünnepli a 25 éves fennállását. Ezt egy ünnepi műsorral tesszük november 23-án a Pécsi Nemzeti Színházban.
Mi öregek, veteránok is kivesszük a részünket a táncokból, énekekből, mindezt nagy örömmel tesszük, közben előjönnek régi történetek, az együtt eltöltött idő emlékei. Az időt most is jó együtt tölteni, még ha sok-sok év telt el azóta, hogy mindebben aktívan részt vettünk.

Hogy érezzétek a dolog lényegét, miért is vagyunk mi "öregek", nos...a mostani generáció leginkább 16-18-20 éves fiatalokból áll, van kis ugrás  a generációk között, de ez csak erősíti a csapatszellemet.

Ha érdekel majd benneteket, hogyan alakul a táncos életem, erről is beszámolok majd.

Addig is szép napokat Nektek!
ARita


2 megjegyzés:

  1. A képen a legkisebb, de a legszebb vagy! :)
    Nagyon jó lett a cérnatartód!
    Üdv: Váradiné Éva

    VálaszTörlés
  2. Látom te se unatkozol :)
    Kellemes varrogatást!

    VálaszTörlés