2013. január 27., vasárnap

Csipkés örömök

Néha a dolgok nagyon összejönnek, és az ember boldognak érezheti magát....

Nemrég hallottam - a rádióban talán - hogy mi is a boldogság? Nem kell nagy dolgokra gondolni, ha már jóérzéssel végezzük a dolgunkat, munkánkat, vagy jó hangulatban zajlik egy baráti beszélgetés, vagy egy pozitív visszajelzést kapunk csak úgy valakitől, az is kiválthatja a boldogság érzését. A mai nehéz, hajtós világban én ennek minden morzsáját értékelni szeretném!

Mostani örömöm igencsak a csipkéknek volt köszönhető.

Kata lepett meg Babimama által készített csipkékkel, amikkel majd egy-egy textilmunkámat fogom dekorálni, addig is jóérzéssel nézegetem őket.

Szeretem a kézi készítésű dolgokat, és bizony jólesett, hogy a mama nem kért pénzt a sokórás munkájáért, inkább azt szeretné, ha én varrnék neki valami szépet. Szeretek így dolgozni, nem csak kizárólag forintért, hanem időt nem sajnálva viszonozni a szívességet, és bízom benne, ő is majd nagyra értékeli az én munkámat. Kíváncsian várom, mi a kívánsága! 
A szögletes csipkét anyukám mentette meg egy turiból, ahol bizony csak neki akadt meg rajta a szeme - micsoda szerencse!
Az eredeti, igen elhasznált alapról lefejtettem, kimostam, és rávarrtam egy krémszínű alapra, párnára húztam, most a varrós szobámban díszeleg nagy örömömre.


Pénteken végre eljutott hozzám rég nem látott hercegszántói bérmakeresztanyám, Marica néni. Óriási értéket kaptam tőle ajándékba!

A képen látható textil egy szántói sokac ágyszéldísz, régi idők hagyományának mindennapi szereplője. Az anyaga igen erős tyenyár, a széle szőlőmintás csipke és az illata is a régi időket idézi.
Meghatott Marica néném figyelmessége, az egyik hamarosan a karnisomra kerül, hogy minden nap "az árnyékában" alkothassak és jóérzéssel nézem majd, az teljesen bizonyos.









És hogy még több életet vigyek a varrószobámba, a Marcsiéktól kapott kálát az ablakomba raktam, kíváncsi vagyok, ő mennyire fogja nálam jól érezni magát.

Persze a kaspó alatt is egy régesrégi csipkécske díszeleg! :) Mellette pedig a dolgos csigám mosolyog....


Most megyek, és én is dolgozom kicsit - sok jóérzéssel...

1 megjegyzés: